Gyantafogók

Hol van szükség gyantafogó szerelvényekre? Milyen típust építsünk be?

1. Na-ciklusú lágyító berendezések
Az ábrán egy Na-ciklusú kétoszlopos lágyító szokásos kapcsolása látható. Az „A” helyre beépített gyantafogó megakadályozza, hogy lazításkor a túl nagy vízsebesség miatt a gyanta a csatornába kerüljön. (Ez meglehetősen gyakran előfordul.) Előnye az „A” helyre történő beépítésnek, hogy a lazítást – regenerálást követő újbóli üzembevételnél a gyanta a gyantafogóból visszamosódik az ioncserélő tartályba. A „C” helyre épített gyantafogó véd a szűrőfejek tönkremenetele esetén bekövetkező gyantaszökéstől. Bár ez a jelenség nem túl gyakori, célszerű megelőzni, mert következményei (gyanta a táptartályban, vagy a kazánban) igen kellemetlenek lehetnek. Az alulról történő gyantaszökés veszélye elsősorban a régi, porcelán szűrőfejes ioncserélőknél, vagy a szűrőfej és szűrőlemez nélküli gyűjtőfejes ioncserélőknél jelentős. Na-ciklusú ioncserélőknél hidegvíz esetén a PRFE és az ARFE típusokat javasoljuk, standard (S, 60°C) kivitelben, melyek árban is a legkedvezőbbek.
2. Na-ciklusú kondenzkezelő berendezések
A gyantafogókat természetesen úgy kell beépíteni, mint a fenti esetben, de csak az acélházas ARFE és GRFE típusok használhatók, a kondenz maximális hőmérsékletétől függően hőálló (H, 110°C) vagy extra (E, 135°C) kivitelben. Az alacsonyabb ár miatt az ARFE típust célszerű előnyben részesíteni a GRFE típussal szemben.
3. H/OH-ciklusú teljes sótalanító berendezések
Az egyenáramú teljes sótalanító berendezéseknél legtöbbször nincsen felső szűrőlemez, ami megakadá¬lyozná a gyanta elmosását. Ezt a feladatot az „A” gyantafogó látja el, míg a „C” gyantafogó megakadályozza, hogy havária esetén gyanta jusson a további berendezésekbe. Különlegesen fontos szerepet látnak el a „B” helyen lévő gyantafogók: megakadályozzák, hogy kationcserélő gyanta jusson a szűrőfejek esetleges törésekor az anioncserélőkre. Ez rendkívül fontos funkció, mert ha a két gyanta keveredik, azt többé nem lehet szétválasztani, a sótalanító blokk nem tud többé megfelelő vezetőképességű vizet termelni, a teljes töltetet ki kell cserélni. Fel kell még hívnunk a figyelmet arra, hogy az „A” és a „B” helyre épített gyantafogók a látszat ellenére nem helyettesíthetik egymást! Ugyanis a gyantafogó szűrőbetéteinek réselése befelé bővülő, így ellenkező irányú igénybevétel esetén a gyantaszemek beékelődnének a résekbe és onnan nem lehetne mosatással eltávolítani. Az anioncserélő „A” gyantafogója a kationcserélő felől történő áramlás esetén már csak gyantamentes vizet kaphat. Teljes sótalanítókhoz csak a PRFE és a GRFE sorozatú gyantafogók alkalmasak, mert ezeknél biztosított a teljes vegyszerállóság.
4. Kevertágyas utósótalanító berendezések
Kevertágyas ioncserélők esetében a regenerálás előtt a két gyantát a víz alulról felfelé áramoltatásával kell szétválasztani. Ha a szétválasztás indítása túl gyors, vagy a sebesség nagyobb a megengedettnél, könnyen előfordulhat az anioncserélő gyanta csatornára történő elmosatása. Ezt előzi meg az „A” helyre beépített gyantafogó, melyből a gyanta a regenerálást követő öblítésnél automatikusan visszamosódik a tartályba. Kevertágyas ioncserélőknél igen fontos a „C” gyantafogó beépítése is, mert itt már közvetlenül védi a tápházi berendezéseket és a kazánt. A „C” gyantafogóból általában elég egy darabot a közös ágba beépíteni.
5. Kevertágyas kondenzkezelő berendezések
Kevertágyas berendezéseket (legtöbbször kationcserélő gyantával felrétegezve) csak erőművi teljes- vagy részáramú kondenzkezelés esetében használunk, mert csak itt biztosított olyan alacsony kondenzhőmérséklet, ami lehetővé teszi az anioncserélő gyanták alkalmazását. Ezek a kondenzkezelő állomások rendszerint külső regenerálásúak, az üzemi készülékből hidrauli-kus transzport segítségével jut a gyanta a regeneráló tartályokba. Miután minden művelet tar-tályok között zajlik, ezeknél nincs szükség gyantafogók beépítésére, sőt akadályoznák egyes gyantatisztítási műveletek végrehajtását. Ugyanakkor feltétlenül szükséges megfelelően méretezett gyanta-fogók beépítése az üzemi ioncserélők kilépő ágába, megelőzni a drenázsok hibájából bekövetkező gyantaszökést és ezzel a gyanta bejutását a víz – gőz körfolyamatba. A fenti célokra az adottságok miatt csak a GRFE sorozatból lehet választani. Különösen nagy berendezésekhez egyedi tervezésű gyantafogókat kell alkalmazni.

Hol van szükség gyantafogó szerelvényekre? Milyen típust építsünk be?

1. Na-ciklusú lágyító berendezések

Az ábrán egy Na-ciklusú kétoszlopos lágyító szokásos kapcsolása látható. Az „A” helyre beépített gyantafogó megakadályozza, hogy lazításkor a túl nagy vízsebesség miatt a gyanta a csatornába kerüljön. (Ez meglehetősen gyakran előfordul.) Előnye az „A” helyre történő beépítésnek, hogy a lazítást – regenerálást követő újbóli üzembevételnél a gyanta a gyantafogóból visszamosódik az ioncserélő tartályba.
A „C” helyre épített gyantafogó véd a szűrőfejek tönkremenetele esetén bekövetkező gyantaszökéstől. Bár ez a jelenség nem túl gyakori, célszerű megelőzni, mert következményei (gyanta a táptartályban, vagy a kazánban) igen kellemetlenek lehetnek. Az alulról történő gyantaszökés veszélye elsősorban a régi, porcelán szűrőfejes ioncserélőknél, vagy a szűrőfej és szűrőlemez nélküli gyűjtőfejes ioncserélőknél jelentős.
Na-ciklusú ioncserélőknél hidegvíz esetén a PRFE és az ARFE típusokat javasoljuk, standard (S, 60°C) kivitelben, melyek árban is a legkedvezőbbek.

2. Na-ciklusú kondenzkezelő berendezések

A gyantafogókat természetesen úgy kell beépíteni, mint a fenti esetben, de csak az acélházas ARFE és GRFE típusok használhatók, a kondenz maximális hőmérsékletétől függően hőálló (H, 110°C) vagy extra (E, 135°C) kivitelben. Az alacsonyabb ár miatt az ARFE típust célszerű előnyben részesíteni a GRFE típussal szemben.

3. H/OH-ciklusú teljes sótalanító berendezések

Az egyenáramú teljes sótalanító berendezéseknél legtöbbször nincsen felső szűrőlemez, ami megakadá¬lyozná a gyanta elmosását. Ezt a feladatot az „A” gyantafogó látja el, míg a „C” gyantafogó megakadályozza, hogy havária esetén gyanta jusson a további berendezésekbe. Különlegesen fontos szerepet látnak el a „B” helyen lévő gyantafogók:
megakadályozzák, hogy kationcserélő gyanta jusson a szűrőfejek esetleges törésekor az anioncserélőkre. Ez rendkívül fontos funkció, mert ha a két gyanta keveredik, azt többé nem lehet szétválasztani, a sótalanító blokk nem tud többé megfelelő vezetőképességű vizet termelni, a teljes töltetet ki kell cserélni.
Fel kell még hívnunk a figyelmet arra, hogy az „A” és a „B” helyre épített gyantafogók a látszat ellenére nem helyettesíthetik egymást! Ugyanis a gyantafogó szűrőbetéteinek réselése befelé bővülő, így ellenkező irányú igénybevétel esetén a gyantaszemek beékelődnének a résekbe és onnan nem lehetne mosatással eltávolítani. Az anioncserélő „A” gyantafogója a kationcserélő felől történő áramlás esetén már csak gyantamentes vizet kaphat.

Teljes sótalanítókhoz csak a PRFE és a GRFE sorozatú gyantafogók alkalmasak, mert ezeknél biztosított a teljes vegyszerállóság.

4. Kevertágyas utósótalanító berendezések

Kevertágyas ioncserélők esetében a regenerálás előtt a két gyantát a víz alulról felfelé áramoltatásával kell szétválasztani. Ha a szétválasztás indítása túl gyors, vagy a sebesség nagyobb a megengedettnél, könnyen előfordulhat az anioncserélő gyanta csatornára történő elmosatása. Ezt előzi meg az „A” helyre beépített gyantafogó, melyből a gyanta a regenerálást követő öblítésnél automatikusan visszamosódik a tartályba. Kevertágyas ioncserélőknél igen fontos a „C” gyantafogó beépítése is, mert itt már közvetlenül védi a tápházi berendezéseket és a kazánt. A „C” gyantafogóból általában elég egy darabot a közös ágba beépíteni.

5. Kevertágyas kondenzkezelő berendezések

Kevertágyas berendezéseket (legtöbbször kationcserélő gyantával felrétegezve) csak erőművi teljes- vagy részáramú kondenzkezelés esetében használunk, mert csak itt biztosított olyan alacsony kondenzhőmérséklet, ami lehetővé teszi az anioncserélő gyanták alkalmazását. Ezek a kondenzkezelő állomások rendszerint külső regenerálásúak, az üzemi készülékből hidrauli-kus transzport segítségével jut a gyanta a regeneráló tartályokba. Miután minden művelet tar-tályok között zajlik, ezeknél nincs szükség gyantafogók beépítésére, sőt akadályoznák egyes gyantatisztítási műveletek végrehajtását. Ugyanakkor feltétlenül szükséges megfelelően méretezett gyanta-fogók beépítése az üzemi ioncserélők kilépő ágába, megelőzni a drenázsok hibájából bekövetkező gyantaszökést és ezzel a gyanta bejutását a víz – gőz körfolyamatba.

A fenti célokra az adottságok miatt csak a GRFE sorozatból lehet választani. Különösen nagy berendezésekhez egyedi tervezésű gyantafogókat kell alkalmazni.